A parkolóból csoportokban vezettek be minket az új csarnokba, közben megjegyezve, hogy csak kívülről fotózhatunk, illetve az ünnepség helyszínén, ott is csak egy, erre a célra felállított dobogóról. Ami a csarnok szónoki emelvénnyel szembeni oldalán volt, jó messze attól. Egy fotós meg is jegyezte, hogy komoly teleobjektív kellene ahhoz, hogy az ünnepségről közeli képeket csináljon.

Az egész lényege az oktatás, a képzés, a hozzáállás, és az ezekből kialakuló vállalati kultúra. Persze, kellett hozzá a kormány és a szombathelyi önkormányzat együttműködése is, amely win-win eredményt hozott. Vagyis olyat, ahol minden fél profitál valamit. Azzal fejezte be, hogy Szombathely nagyszerű város, elhihetjük neki, hogy korábban két évig élt itt, és mint mondta, élvezte azt.

Puskás Tivadar rövidre fogta mondandóját, a fentebb már idézett számokon kívül a fő gondolata: aki gyárat alapít, bízik a jövőben, aki gyárat bővít, megalapozottan bízik a jövőben. Megemlítette az autóipar és mechatronikai centrumot, ami nagy lépés a térségnek, és erre alapozva indul Szombathelyen gépészmérnöki képzés.

Szijjártó Péter, külügyi és külgazdasági államtitkár következett, ő mondta a leghosszabb beszédet. Először arról értekezett, hogy nincs világválság, mert az amerikaiak és az ázsiaiak köszönik szépen, jól vannak, csak az európai országok vannak bajban. Ezt veszi figyelembe Magyarország gazdasági stratégiája, ami – persze – sikeres. Hiszen – Szijjártó szerint – Magyarország ma már Európa termelési központja, ahol a legversenyképesebb befektetési környezetet alakították ki.

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/jabil_szombathely_csarnok_atadas_hende_szijjarto